Be kell vallanom, nem az elsők között láttam a Kovásznai György (1934-1983) életmű-kiállítást, pedig úgy terveztem. Az utóbbi fél évben nagyon gyakran hallottam Kovásznai György alkotó munkásságáról - sokkal többet, mint az ezt megelőző évek bármelyikében. Köszönhető ez a jelenlegi kiállításnak, az annak kapcsán kiadásra került könyvnek (Kovásznai 3 DVD és 1 CD melléklettel), illetve a róla készült páratlannak nevezhető animációs dokumentumfilmnek is (Riportré-Kovásznai 2010).
Úgy érzem, a kiállítás mégsem kapott akkora hírverést, hogy kulturális területeken kevésbé jártas emberek is megismerjék az ő művészetét, aki egy személyben volt festő, különleges kísérleti animációs filmek alkotója, emellett író, költő és filozófus.
A múzeum felé igyekezve kicsit elgondolkodtam - elképzelhető, hogy nekem vannak nagy elvárásaim az életmű-kiállításával kapcsolatban, és negatív érzésekkel fogok távozni, de szerencsére nem kellett csalatkoznom. Már az aulában kellemes látvány fogadott. Kovásznai monumentális festményei köszöntöttek pirosra festett falra helyezve – a képek mögött is piros fényeket használva, ami szép kontrasztosan kiemeli a dominánsan zöld, sárga, lila és kék színű műalkotásokat. Az aulából felvezető lépcső pedig szintén piros anyagborítást kapott, hogy az azon elhelyezett párnákra ülve meg tudjuk nézni az alkotó egyik filmjét.
Kovásznai képei, festmény sorozatai nekem elsősorban azért tetszenek, mert szeretem, ha valaki sok élénk színt használ, szinte játszik azokkal, ezzel is kifejezve magát és látásmódját. A kiállítás pedig pont ezért ragadott magával –mert valamilyen formában vissza tudta adni az ő zseniális művészetét. Később utána is néztem ki volt a látványtervező – Kentaur.
Magyar Nemzeti Galéria, Budavári Palota A épület, 2010. június 5 – 2010. szeptember 26.
