Nagy közhely, hogy a szem a lélek tükre, pedig igaz. Ha azt nem is olvashatjuk ki egymás szeméből, hogy mi a konkrét titka, azt azért mindenképp, hogy valamit elhallgat előlünk. Szemeinkkel „közölt”, verbálisan ki nem mondott dolgok örökre a saját titkaink maradnak. Viszont sok mindent el is árulhatnak rólunk tudtunkon kívül – örömünket, bánatunkat, sőt még a szenvedélyünket is.
Bár ez a film (eredeti cím: El secreto de sus ojos) alapvetően, egy 1978-ban Buenos Airesben elkövetett gyilkosság miatti nyomozásról szól, és több évtizeden átível, mégis inkább szerelmi történet. Ráadásul párhuzamosan két szerelmi történet, melyek kapcsolódási pontjai a titkokat rejtő szempárok és a szenvedély. Benjamín Esposito (Ricardo Darín) nyomozó nem hagyja magát félrevezetni, de az ügy egyre bonyolultabbá válik, és a nyomok olyan körökbe vezetnek, ahol már saját és barátai élete a tét, de ő igazából nem tud megnyugodni az ügy teljes feltárása nélkül…
Sose jutott eszembe ezelőtt a film előtt, de komolyan elgondolkodtatott, hogy a szenvedély örök. Azaz, az ember szenvedélye nem változik. Sőt továbbmegyek, mert továbbgondolva rájöttem, hogy anélkül nem is igazi személyiség az ember. Ha kiderül számunkra, hogy valakinek mi a szenvedélye, akkor nagyon sok mindent megtudhatunk róla. Azt, hogy a filmben kinek mi a szenvedélye nem árulom el, de azt leszögezhetem, hogy ha azt mondjuk, hogy a férfi sorsa a jellemében van, és a jellemét a szenvedélye is meghatározza, akkor egyértelmű, hogy a férfi sorsát a szenvedélye határozza meg. Legalábbis nekem ez a film ezt a korábbi sejtésemet erősíti meg.
A filmet azért is érdemes megnézni, mert argentin filmet igazán ritkán nézhetünk hazai mozikban, olyan argentin filmet pedig még ritkábban, ami megnyerte a legjobb idegennyelvű filmeknek járó Oscar-díjat.
