Mint oly sokunkat engem is foglalkoztat a férfi és nő kapcsolatának egyik legtitokzatosabb része: a szerelem. Kit és mi vonz a másikban, mitől alkot pont az a két adott ember összeillő párt, míg másokat közömbösen hagy ugyanaz a személy, vagy egyenesen taszít. Nehéz ezt megfejteni, talán sosem fog sikerülni, hiszen pont ez az, amit nem lehet tudományos alapokra helyezve kitalálni. Én éppen ezért nem is szeretem az ezekkel foglalkozó pszichológiai és önsegítő könyveket, mert sosem lesznek képesek e témában értelmi behatások és általánosítások nélkül gondolkodni, holott a szerelem pont ennek ellentettje – érzelmi és egyedien személyes.
Én hiszem és vallom, hogy minden ember egy egyéni és megismételhetetlen lelki töltettel rendelkező külön kis univerzum. A nagy ajándék az, ha két egymást vonzó lelki töltődés összetalálkozik. Ezért szívesen olvasok szerelmi témájú klasszikus szépirodalmat, mert ebben tényleg az érzelmek dominálnak, ráadásul ezekben legtöbbször mindkét fél oldalát „láthatjuk”, „megismerhetjük” – nem úgy, mint ahogyan a való életben, ahol csak egy oldalt tapasztalhatunk.
Aránylag rég olvastam klasszikus szerelmes irodalmat, ezért is vettem most ezt a könyvet kezembe, amit Kőrössi P. József szerkesztett. Olyan jó volt valamit újból olvasni Ady Endrétől, Kosztolányi Dezsőtől, Bíró Lajostól, Krúdy Gyulától, Móricz Zsigmondtól - és itt a neveket hosszasan sorolhatnám. A novellák 9 témakör szerint lettek csoportosítva, és mindegyik „fejezet” elnevezése az egyik abban olvasható mű címe. Nekem leginkább a Szerelem című „fejezet tetszett, de egyébként mindegyik nagyszerű alkotás, nagyon jól összeszerkesztve.
A könyv pici formája, és a novellák adottsága miatt a lexikonnak, az az egyik nagy előnye, hogy ha bármikor van pár perc szabadidőnk 1-1 szerelmi történetet néhány perc alatt megismerünk, és nincs bennünk az a félbeszakítás miatti hiányérzet, mint egy regénynél, ezért szívből ajánlom mindenkinek.
