Kiállításról már elég „rég” nem írtam, pedig jártam én múzeumban is az elmúlt 1-2 hónapban, csak egyik sem hozta számomra azt, amit említésre méltónak éreztem volna.
Most a napokban viszont ismét adóztam a képzőművészetnek, és ellátogattam a Ludwig Múzeumba, ahol a Fényjátékosok című időszaki kiállítást néztem meg, s ez végre tetszett is. A fény „játékosai” Kepes György (1906-2001) és Frank J. Malina (1912-1981), akiket a fény dinamikus és kreatív alkalmazása egész életükben foglalkoztatott. Ez jelenti művészetük közös alkotórészét, és egyben a kiállítás összekötő elvét is.
Nagyon szeretem a fényeket, az ötletes megvilágításokat a sötétben és az éjszakában. A Ludwig Múzeum számára helyet adó Művészetek Palotájának esti/éjszaki színes fénybe borulása, már önmagában is gyönyörködteti a szemeimet. Tehát engem eredendően ezért vonzott ez a tárlat.
Mindkét művész interdiszciplináris területen, a művészet és a tudomány metszéspontján alkotott. Kepes „fényművészetéről”, fotóiról korábban már hallottam, de eredetiben most először láttam őket, így nagy élmény volt számomra. Malina kinetikus festményei viszont még ezt is felülmúlták, mert egyszerűen ámulatba ejtettek. Csak néztem és néztem a színes fényű, mozgó alkotásokat, és azon vettem észre magam, hogy bár állandó mozgásban vannak, színeik változnak, ennek ellenére mégis nyugtatólag hatottak rám, szinte kikapcsolták az agyamat – és ez a paradoxon, a múzeumot elhagyva, mélységesen elgondolkoztatott.
Ludwig Múzeum - Művészetek Palotája, 2010. szeptember 3 - november 21.
