Anton Corbijn neve sokaknak leginkább még a fotóművészet, videoklipek (Depeche Mode, Nirvana, U2) miatt ismerős, de 2007-ben készült már nagyjátékfilmje is, Control címen. Ez a Joy Division frontemberéről, Ian Curtisről készült film, mely Corbijn pályáján mérföldkőnek számít, és nagy szakmai elismerést szerzett vele. A mozifilmet 2009 áprilisától ismét láthattuk több alkalommal is a budapesti Ludwig Múzeumban megrendezett Anton Corbij Munka című retrospektív kiállítás időtartama alatt. Mivel én az ő művészetét, fotóit nagyon szeretem, ezért megnéztem a legújabb, merőben más hangvételű nagyjátékfilmjét Az Amerikai (The American) címűt is.
Na persze kár lenne tagadnom, hogy számomra George Clooney főszereplése is csábítóan hatott, aki az Egek ura (Up in the Air) című film után ismét egy lelki magányosságban élő embert alakít, csak azzal a nagy különbséggel, hogy, aki itt kapcsolatba kerül vele, nem csupán a munkájától válik meg, hanem az életétől is.
Jack (Clooney) a bérgyilkosság és a fegyverek művésze, jó referenciákkal, aki folyamatosan mozgásban van az országhatárokon át. Egy rosszul sikerült megbízatása után megfogadja, hogy a következő munka lesz az utolsó. Ez az utolsó munkája egy olasz kisvárosba szólítja. De Jack már szinte minden helyszínen és emberben egy potenciális fenyegetést lát. Mégis sikerül bensőséges beszélgetésbe bonyolódni egy pappal és szerelmi viszonyba keveredni egy olasz szépséggel. Valaki közben a nyomában jár és talán titokzatos megbízója sem teljesen az, akinek látszik. A film kihagyásos szerkezetű, sokat bíz a nézők fantáziájára, kicsit néha belassul, de a képi világán érződik a rendező személye, és ez mindenképp pozitív.
