Nagyon szeretek a Szépművészeti Múzeumba járni, mert ott tényleg mindig nagyon szép alkotásokat láthatók, ráadásul a szecesszió, az egyik kedvenc stílusirányzatom. Legszembetűnőbb sajátossága az ornamentika – az a bizonyos, vonalasan kígyózó növényi ornamentika – gyakorisága az ábrázolás „rovására”, nagymérvű stilizálás, homogén ugyanakkor dekoratív színfelületek alkalmazása. Az esztétika körébe vonta a hétköznapi élet számos területét, úgy, mint a használati tárgyakat, lakberendezést, plakátkészítést, divatcikkeket. Pont ezekért a jellemző sajátosságaiért, én a legkönnyebben felismerhető irányzatok egyikének tartom, de mégis rendszeresen az tapasztalom, hogy nagyon sokan nem ismerik.
A motívumai mellett tetszetős számomra, hogy a festészetben például, gyakran alkalmazták a művészek az arany- és ezüstszínű festékeket, ahogyan ezt a jelen kiállításon szereplő festők munkáin is tapasztalhatjuk. Ilyen aranyozás látható a növényi ornamentikával együtt, a kiállítás központi darabjának nevezhető, és az annak címéül szolgáló Gustav Klimt Nuda Veritas (1899.) alkotásán is.
Pont ezekért az „apróságokért”, mint a színek, ecsetkezelés, speciális anyaghasználat szeretek eredetiben festményeket nézni, mert sajnos napjainkban a sok művészeti könyv, és számos technikai vívmány ellenére a nyomtatott forma nem adja vissza azt, amiről a múzeumban saját szemünkkel meggyőződhetünk.
A kiállítás egyik hátrányaként értékeltem viszont, hogy az osztrák szecesszióra jellemző iparművészeti tárgyak nem voltak képviseltetve, illetve nem igazán értettem, hogy egy bécsi kiállításhoz miért szükségeltetik külföldi kitekintés, többek között például Signac, Degas, Toulousse-Lautrec alkotásai.
Klimt alkotásai mellett persze számos más bécsi művész munkája is szerepel a tárlaton, köztük sok-sok olyan művel, melyeket eddig még nem mutattak be a közönség számára, tehát mindenképp érdemes megnézni őket.
Szépművészeti Múzeum, 2010. szeptember 23 – 2011. január 9.
