Ezt a filmet egy dolog miatt néztem meg – mégpedig Mathieu Amalric miatt. Őt ugyanis eddig még csak színészként láttam, de egyik rendezését sem ismerem ténylegesen. Pedig itt az ideje ennek is, hiszen Cannes-ban idén ő lett a legjobb rendező a Turné (Tournée) című filmmel.
Régebbről tudtam, hogy annyira csak erre a filmre koncentrált az utóbbi időben, hogy még Luc Besson felkérésére az Adéle és a múmiák rejtélye (The Extraordinary Adventures of Adele Blanc-Sec) című filmben történő szereplésre is alig mondott igent. A filmben a főszerepet is ő maga alakítja - meglehetősen hitelesen, mint ezt tőle már megszokhattuk.
Az 1920-as és 1930-as években hagyományos szórakoztatásként működő burleszkek a XX. század második felében feledésbe merültek, és helyüket a sztriptíz vette át. Míg végülis a század és egyben az évezred utolsó évtizedében újjászületett a műfaj, és a sztriptízhez ismét társadalmi szatíra, koreográfia és különleges hangulatú glamour társult.
Erről szól tulajdonképpen a film, hogy egy ” új burleszk show”-val visszatér Amerikából Franciaországba a korábban sikeres párizsi televíziós producer Joachim (Amalric). Amerikai extravagáns sztriptíz táncosainak egy ünnepi hangulatú francia turnét ígér … és ezzel kezdetét veszi az utazás.
Vannak motívumok, melyhez rengeteg filmes és művész visszatér. Ilyen az én egyik nagy kedvencem, Henry Mancini Oscar-díjjal jutalmazott Moon River dala, melyet Audrey Hepburn énekelt az Álom luxuskivitelben (Breakfast at Tiffany’s) című nagysikerű filmben, s azóta örökzöldnek számít. Nagyon szeretem, ha valahol váratlanul visszaköszön ez a dallam, ezért nekem a Turné című filmben az a jelenet tetszett legjobban, mikor a Moon River dallamával egy extra, elvonatkoztatott előadást pillantottam meg.
