Luc Besson francia rendező, producer, forgatókönyvíró szívem egyik csücskében foglal helyet. Akkor lopta oda be magát, amikor megrendezte egyik nagy kedvencemet, A nagy kékség (Le Grand Bleu) c. filmet. Ezért az ő alkotásait kiemelt figyelemmel szoktam kísérni.
Az Adèle és a múmiák rejtélye (Les aventures extraordinaires d' Blanc-Sec) című kaland, fantasy film egy képregény adaptáció. Amikből az utóbbi években volt jópár, de ami hirtelen eszembe jut, az mindegyik akció - Batman, Szuperman, Pókember, Vasember, X-Men, a pár posztolással korábban említett Vesztesek bosszúja - , így az Adèle-ről talán nem sokan tudták ezt az információt.
Luc Besson már annyiféle műfajban tevékenykedett, akár rendezőként akár, forgatókönyvíróként vagy producerként. Láttunk már tőle romantikus drámát (A nagy kékség), kocsikat halomra tördelő akciót (Taxi, Taxi 2, Taxi 3, T4xi) mini lényekről szóló animációt (Arthur és a villangók, Arthur: Maltazár bosszúja), történelmi drámát (Jeanne D’Arc – Az Orléans-i szűz), akció sci-fi thriller (Az ötödik elem), de ilyen fantasyt még nem, ezért üdvözlendő részéről ez a cselekedet. No, meg azért is, mert én ezt a műfajt nagyon kedvelem, így két jó dolog metszésbe került.
A történet az 1912-es, Párizsban játszódik, ahol a Természettudományi Múzeumban egy nagydarab, 136 millió éves megkövült tojásból kikelt és elszabadult pterodaktilusz, azaz repülő szárnyas gyík. Az elszabadult őslény befogásával, és ártalmatlanná tételével Caponi felügyelőt bízzák meg (Gilles Lellouche), aki munkája során eljut a híres természettudóshoz, Esperandieu professzorhoz (Jacky Nercassian). Azonban a professzor segítségére számít az újságírónő, Adéle Blanc-Sec (Louise Bourgoin) is, aki II. Ramszesz fáraó mumifikálódott orvosának feltámasztásától várja húga, Agathe (Laure de Clermont-Tonnerre) meggyógyítását. A történet tehát tömören ennyi, ehhez járul hozzá a főhősnő kiemelkedő karaktere, aki nem csak melegszívű és állhatatos, hanem még az 1900-es évek elején lévő nőképre nem jellemző módon iszik, cigizik és káromkodik is. Hiszen abban a korszakban egy ilyen jellegű női komplexitás meghökkentő volt, ezért nekem ebben a filmben ez tetszett leginkább.
Aki ugyan nem szívleli a fantasyt és a kalandokat annyira, mint én, ellenben szereti Luc Besson filmjeit, ezt se mulassza el vásznon megnézni.
