Ha végigtekintünk Christopher Nolan filmes listáján, akkor gyorsan megállapíthatjuk, hogy filmjei valamilyen formában mindig táplálkoznak a misztikumból vagy az álmokból, emlékekből, és az elmebeli állapotokkal szemben, de azzal összefüggésben mindig megjelenik az érzelem (A sötét lovag, A tökéletes trükk, Batman: Kezdődik, Álmatlanság, Memento). Ezért anno, e legújabb filmjének forgatásakor, érdeklődve figyeltem a híreket. Már csak azért is, mert a főhőst az általam nagyon tehetségesnek tartott Leonardo DiCaprio alakítja, és ő nem szokott mellényúlni szerepválasztáskor (Viharsziget, A szabadság útjai, Hazugságok hálója, A Tégla, Véres Gyémánt, Aviátor).
A film nagyon érdekes elgondoláson alapul, ami valljuk be őszintén, sokunkat foglalkoztat. Álmodni úgy, hogy előre tudjuk annak fő célját, közben behatolunk más álmaiba, hogy ő a számunkra is kedvező döntést hozza meg, miután felébredt, és ezáltal mi is megszerezzük, amire szükségünk van. A tudomány napjainkban még messze nem tart itt, és talán nem is fog soha – ami persze nem is baj.
Hisz, ha belegondolunk ebben a filmben is, az álomba való behatoláskor, előre és értelmileg nem látható érzelmi dolgok is megjelennek, amik nagyon komoly bonyodalmakat okozhatnak. Azt kell tehát mondjam, hogy a rendező-forgatókönyvíró - merthogy mindkettőt Christopher Nolan jegyzi – nagyon jól ötvözi az álmokat, érzelmeket a heist-movie-val (egy kisebb csoport/társaság egy agyafúrt ötlet alapján rablást tervez), bár én a történet végét kissé túlbonyolítottnak tartom. Ezen apróság ellenére elismerésem az alkotóké és a színészeké, mert a tőlük elvárt formájukat hozzák (DiCaprio, Ellen Page, Marion Cotillard, Ken Watanabe, Joseph Gordon-Levitt).
