A Festménytalányok a szerző korábbi sikeres, Festménytörténetek című művének folytatása, mely még annál is könnyedebb hangvételben kalauzol minket a festészet világának titkai között 5 képelemzésen keresztül. Az aprólékos elemzéseket, a teljes festmény megmutatása mellett, a kiemelt részletek nagyítása szemlélteti, nagyon szép minőségben.
Arasse gondolkodása annyira modern, hogy meg sem lepődünk - Tiziano 1538-ban készült Urbinói Vénuszát egy pin-uphoz hasonlítja. Ugyanakkor elmélyíti tudásunkat azáltal, hogy korabeli szövegekre, történelmi tényekre hívja fel a figyelmünket, illetve e tudományos, történeti álláspontokat egymás mellé állítva, vagy akár össze is ütköztetve - megtanítja látva szemlélni a festményeket. Teszi ezt oly paradox módon, hogy pont az alig észrevehetőre, esetleg nem is láthatóra irányítja rá szemeinket. Neki köszönhetően elsajátíthatjuk azt, hogy hogyan nézzük azt, amit látunk.
Francesco del Cossa Angyali üdvözlet című alkotásával kapcsolatos filozofálgatásában például eljut oda, hogy a kép szélén elhelyezett csiga a „látványba érkezett láthatatlant” jeleníti meg. Érdekes filozófia magasságok ezek.
Bár sokat járok múzeumokba, nagyon sok műalkotást nézek meg évről évre, hónapról hónapra, de sajnos rá kellett jönnöm, hogy sokszor csak nézek, de mégsem látom meg a lényegi, ugyanakkor láthatatlan tartalmat. Most hogy a könyv révén ráébredtem erre, egész más szemlélő válik belőlem.
